Vágjunk bele..

Elmúltam 65 éves ezt már említettem, de azt nem hogy jövőben, azaz 2009 június 18-án tíz éve, hogy szélütés, gutaütés ért, ami teljes baloldali bénulással járt nálam úgy, hogy ülni se tudtam, ha elvesztettem az egyensúlyomat el dőltem mint egy zsák krumpli.
De lássuk először a szakirodalmat, majd pontokként leírom a saját tapasztalataimat.
Tehát:

http://www.hazipatika.com/articles/Mit_tegyen_hogy_ne_usse_meg_a_guta?aid=20080528101642

"Ma már tudjuk, hogy a szélütés az agy vérellátási zavara következtében létrejövő működészavar, mely maradandó károsodásokat vagy halált okozhat"
Én szerencsémre/szerencsétlenségemre(?) nem haltam meg, csak maradandó károsodást szenvedtem.

„Az esetek 80-85%-át agyi érelzáródás okozza, aminek következtében az adott agyterület nem kap elégséges oxigéndús vért. A vérhiányos, elzáródásos - orvosi nyelven iszkémiás - szélütés esetén az adott ér által ellátott terület elhal, amit infarktusnak nevezünk.”
Ez történt velem is. Azt, hogy az elzáródást mi okozta senki nem tudja, ugyanis akkor a mi korházunkban nem volt csak EEG készülék, tomográf vizsgálatra Marosvásárhelyre kellett volna menni, (ha nem tévedek akkor még a megye központban Csíkszeredában se volt tomográf készűlék), ráadásul szakorvos se volt nálunk akkor, egy kardiologus orvos látta el az ideggyógyászati teendőket is. Ezek voltak a kevésbé kedvező körülmémyek az én esetemben, ami kedvező volt az, hogy idejében korházba kerültem és megfelelő(?) ellátásban részesültem.
„A stroke sajnos többször is kialakulhat, sőt az első stroke-on átesett betegek esetében a másodlagos megelőzésnek különösen nagy szerepe van, ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy az első szélütés után tízszer nagyobb az esélye egy újabb szélütésnek.”
Sajnos nálam is ez történt, az első agyi történésen épp a korházban estem át pár hónappal korábban, az igazi nagy stroke előtt.
A prosztatámmal műtöttek meg, amikor az egyik este a műtét után, cigarettázásból jövet a kórteremben az ágyam előtt összeestem. Az ápolónő ágyba segített és csak reggel vettem észre, hogy a bal karom újait nehezen tudom mozgatni. Addig 10 ujjal gépírtam, attól kezdve a bal kezemet csak egy-két segédművelet elvégzésére tudtam használni gépírás közben. A kórházi kibocsátó levélben már szerepelt a „hemipareza spastica stinga” diagnózis, ami a második történés után is szerepelt, amikor is az egész baloldalam lebénult.
Valószínű, hogy kisebb stroke-on már korábban átestem, csak nem tudtam róla, mert egyszerűen buta voltam, tapasztalatlan, nem hittem hogy bajom eshet, nem volt időm törődni magammal, stb, mint ahogy az lenni szokott....
Volt egy nagyon régi karórám, amit nagyon féltettem és óvtam mindentől, és mintha csak bosszantani akart volna a bal karom, ügyetlenül gyakran belevertem hol egy ajtóba, hol egy bútordarabba, ami mellett mentem el. És ilyenkor az ütés következtében kinyílt, illetve szétesett a karóra, szétszóródva a földön, a bal kezemen, csak az óra háta maradt az óraszíj által rögzítve. És csak miután megtörtént az „első, hivatalosan is jegyzett” stroke-om a kórházban, jutott eszembe, hogy nem ok nélkül vertem én szét az órámat annyiszor, valószínű, hogy kisebb agytörténéseim voltak már korábban is azért éreztem, olyan ügyetlennek, esetlennek a bal karom, de akkor még ment a tízujjali gépírás.
(folytatás köv.)